Amikor a kisfiammal vtam várandós eleinte úgy álltam a témához, hogy a gyereknek legyen külön szobája. Aztán mivel az elejétől rosszul voltam és ezért dolgozni sem bírtam, elég sok idöm volt otthon olvasgatni. Így találtam rá a kötődő nevelés elméletre, ami nagyon megtetszett. A lényege, hogy a babáknak testközelségre van szükségük ahhoz, hogy megfelelően fejlödjenek érzelmileg, és hogy biztonságos kötődés alakuljon ki az édesanyával. Ennek része az együttalvás, az igény szerinti szoptatás és a hordozás. Nekem mind3 egyből nagyon szimpatikussá vált.
Eleinte babaöbölben aludt mellettünk a kicsi, aztán ahogy kinőtte lecseréltük a 140-es ágyat egy 180-asra. Aztán ahogy egyre rosszabbul kezdett aludni 5.5 hónapos korában, olyan 8 hónapos kora körül megpróbáltuk azt, hogy nem én altatom, hanem a férjem, és a szobájában kezdi az éjszakát, és csak az 1.vagy2.ébredésnél viszem át magunkhoz ( hogy ne legyek hulla az állandó átjárkálástól)
Ez eleinte működött, pár hétig jobban aludt, de aztán ugyanúgy gyakran kelt.
Az volt a nehéz, hogy nem voltak jobb éjszakák, minden éjszaka volt legalább 3-4 ébredés, amitől én nagyon kimerültem, és elegem lett abból, hogy bármit próbálok nem jutunk egyről a kettőre. Ráadásul ő nappal is úgy aludt, hogy 1xmegébredt, és akkor visszaaltattam, különben nem aludta ki magát. A sztorinak úgy lett vége, hogy 2.5 éves korában kipróbáltuk többedjére, hogy a férjem kel hozzá. Akkor kevesebbet kelt, de 2 hónap alatt sem jutottunk el odáig, hogy ne ébredt volna fel. Akkor megint adtam neki cicit amikor ébredt, de elkezdett újra gyakran kelni. Na ettől begőzöltem és egyik éjjel amikor 3.jára kelt egyszerűen nem adtam neki. Sírt vagy fél órán keresztül, de aztán elaludt. Utána még ezt eljátszottuk reggelig néhányszor, de onnantól nem kapott éjszaka cicit. Még vagy 3 hónapig kelt éjszaka és hisztizett érte, illetve de aztán végre eljutottunk oda, hogy nem ébred éjszaka, vagyis 1x igen, akkor átjön hozzánk, és alszik reggelig. Ez így teljesen jó. Végre anyukámra tudjuk hagyni, illetve azóta eltelt 1év, elment már hosszabb időre anyósomékhoz is, tehát ez megoldódott. Cserébe bedurvult a dackorszak, ami szintén eléggé megvisel, de ebbe most nem megyek bele.
Eleinte babaöbölben aludt mellettünk a kicsi, aztán ahogy kinőtte lecseréltük a 140-es ágyat egy 180-asra. Aztán ahogy egyre rosszabbul kezdett aludni 5.5 hónapos korában, olyan 8 hónapos kora körül megpróbáltuk azt, hogy nem én altatom, hanem a férjem, és a szobájában kezdi az éjszakát, és csak az 1.vagy2.ébredésnél viszem át magunkhoz ( hogy ne legyek hulla az állandó átjárkálástól)
Ez eleinte működött, pár hétig jobban aludt, de aztán ugyanúgy gyakran kelt.
Az volt a nehéz, hogy nem voltak jobb éjszakák, minden éjszaka volt legalább 3-4 ébredés, amitől én nagyon kimerültem, és elegem lett abból, hogy bármit próbálok nem jutunk egyről a kettőre. Ráadásul ő nappal is úgy aludt, hogy 1xmegébredt, és akkor visszaaltattam, különben nem aludta ki magát. A sztorinak úgy lett vége, hogy 2.5 éves korában kipróbáltuk többedjére, hogy a férjem kel hozzá. Akkor kevesebbet kelt, de 2 hónap alatt sem jutottunk el odáig, hogy ne ébredt volna fel. Akkor megint adtam neki cicit amikor ébredt, de elkezdett újra gyakran kelni. Na ettől begőzöltem és egyik éjjel amikor 3.jára kelt egyszerűen nem adtam neki. Sírt vagy fél órán keresztül, de aztán elaludt. Utána még ezt eljátszottuk reggelig néhányszor, de onnantól nem kapott éjszaka cicit. Még vagy 3 hónapig kelt éjszaka és hisztizett érte, illetve de aztán végre eljutottunk oda, hogy nem ébred éjszaka, vagyis 1x igen, akkor átjön hozzánk, és alszik reggelig. Ez így teljesen jó. Végre anyukámra tudjuk hagyni, illetve azóta eltelt 1év, elment már hosszabb időre anyósomékhoz is, tehát ez megoldódott. Cserébe bedurvult a dackorszak, ami szintén eléggé megvisel, de ebbe most nem megyek bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése